Az út odáig
Kedves Honjaim! Engedjétek meg a fenti megszólítást Temesi Ferenc után szabadon. Célom (volt) eljutni a Cork English College-ba. A repülőgép este ér Dublinba, és nem akartam éjfél körül megérkezni a szállásadómhoz, így szombaton keltem útra. Két kolléganőmmel, Judittal és Eszterrel repültem, és csatlakoztam a taxijukhoz. Szállásuknál kiszálltak, én pedig felbéreltem a sofőrt a saját szállásomra fuvarozzon, melyre csak annyit mondott, hogy nagyon belváros. Arab akcentusával már készültem az ír kiejtésre is. Jót beszélgettünk az áremelkedésekről és az árviszonyokról, érezhető volt rajta a csalódás és a keserűség, de megszánt és a taxadíjat lekerekítette. Kiszállva meglepő helyzet fogadott, rosszabb pesti kerületben éreztem magam. Sok és nagyon rossz kinézetű arc lepett meg. Össze-vissza öltözködés, mindenki cigarettázik, szemetes zsákok egymáson, középosztálybeli egy se, de csöves és kéregető akadt bőven. A hostel, ahol ágyat béreltem a vártnál kisebb és szűkebb volt, a bejáratnál elgond...